Mondd mit szeretnél?

Van terved a jövőre nézve?  Mit csinálsz a következő pillanatban vagy évtizedben?

Hagyod hogy sodorjon az ár vagy félsz a veszélytől és óvatosan lépkedsz előre?
Szeretnél korszakot alkotni, vagy a visszavonulás a stílusod?
Mersz véleményt megfogalmazni , vagy úgy érzed kit is érdekelne mindez?
Akarod vállalni a szerelmet (mered bevallani szíved szavát) vagy agyon stresszelve álmatlanul forgolódsz míg túl késő nem lesz? Relatívan van valamihez túl késő?
Persze! Lekésheted a buszt, elfelejted visszavenni a kikölcsönzött kötelezőt,bent hagyhatod a mosást... de a fontos dolgokhoz  van túl késő? Ki rendelkezik arról hogy mindez hogy alakuljon?
KIMONDTA, HOGY ÁLLJ BE SORBA, és diktálva előre meghatározott sorrendben haladj?
Hibázni fogsz,csalódni, leszel a padlón. De az élet ilyen.. Az idő amit önmagadra fordítasz megtérül.

Ismerd meg önmagad, és a másik minden rezdülését, lépkedj magabiztosan.
Isten elég bőkezű de azt akarja, hogy megtedd ami tőled telik.
A Te Istened a Te hitvallásod.

Mélyen a  cigarettájába szippantott, kecsesen fogta, tudjátok, mint  a 60'-as évek Amerikájában. Egy nő ízlésesen szívja marlboro cigarettáját, és félig kacag. A rúzsa elkenődve, kicsit szétcsúszva- mimikája is ezt tükrözi-, ruhája illatán érződik az este minden pillanata. 2 vodkát húzott le, szigorúan tisztán. Első ránézésre, félsz, hogy nem éri meg a holnapot, de tudod, ő a tipikus túlélő típus. Dideregve szippant meg egyet, majd megszédülve, tovább kacag. Férjét sirathatta, vagy a munkája tette ezt vele?  Egy igazi tragikus nő, a holnap túlélője, a mindennapok hőse... Akaratlanul is érzed, kellenek szavai, a tudás, az irodalom, és a költészet bölcsességei! Kiakarod beszélni vele, mi  bántja, egyszerűen hívogat tekintete, érzed nem mindennapi, de félsz, korántsem egy társadalmi értékrend a tiétek,de vállalod a kockázatot és megszólítod. Nem is lehetne másképp! A filmek lefestenek egy képet az ilyen nőkről, és a hasonló találkozásokról, de átélni, kérem, lélektisztulás. Egy alkohol ittas szétcsúszott nővel beszélgetsz, de mégis többet kapsz, mint bármelyik másik embertársadtól a hétköznapokban. Azt hiszem az ember életében kevés emlékezetes találkozás sorolható. Ilyen az első szerelem, ami fájón távozik, gyermeked első léptei és mosolya, és életed nőjével való találkozás. Egy este, egy nő, egy óra, 10 év megnyugvás.

I BELIEVE IN  GOOD PEOPLE.

Érzed hogy nem bírod tovább és kiakarsz törni. Akarni szeretnéd hogy legyél valaki.  A nagy Ő, a felépített életed, az elkapott mosolyok mit sem számítanak. Visszaakarod kapni, azt a  megmagyarázhatatlanan káoszt, a csalódások mámorító mivoltját amit egykoron magadénak tudtál! Tudod, hogy fájjon kicsit... A tökéletesség tökéletlenségében magadba burkolózol. A megfelelési kényszered és  maximalizmusod tova vész és ott maradsz egyedül az érzelmeiddel... Remélem lesz aki kihámoz! 

"And you wake up in the morning and your head feels twice the size
Where you gonna go? Where you gonna go?
Where you gonna sleep tonight? "

'Talán jobban jártunk, amikor kevesebbet gondolkodtunk és többet csókolóztunk. Az érettségivel éretlenné válunk az igaz szerelemre? A szívügyek terén a középiskola lenne a mérvadó?'

♥♥♥

'Ne agyalj egyfolytában azon, hogy mi vagy, vagy hogy ki tetszik, vagy hogy jó-e neked, hanem legyél csak boldog!'

'Szeretem a zenédet, hagyom, hogy megedd az utolsó szelet tortát, egy nagy rádiót tartok a fejem fölé az ablakod alatt, annyira szeretlek, hogy már gyűlöllek módon...'

'Megesik, hogy a vasárnapi Timest olvasom,
a kezemben kávé.

Gomez meggyújtja a cigarettámat,
felkel, matat a szekrényében.'

♥

'Eléggé ironikus ez az egész.
Minden, amit szeretek, az otthon örömei közé tartozik:
a karosszék nyugalma, az otthonülő életmód egyszerű izgalmai.
Csupa szerény örömre vágyom. Egy krimi este az ágyban,
Clare hosszú, vörösarany hajának illata, amikor még vizes mosás után,
egy levelezőlap egy vakációzó baráttól,
a kávéban feloldódó tejszín, a bőr lágysága, Clare keble alatt,
a kipakolásra váró fűszeres zacskók szimmetriája a konyhai pulton.
Szeretek bóklászni a polcok között a könyvtárban,
miután a vendégek hazamentek, megérinteni a kötetek gerincét.
Az ezek utáni vágy hasít belém, amikor elszakít tőlük az Idő szeszélye. És Clare, mindig Clare. Clare reggel, álmosan, gyűrött arccal.
Clare, amint belemerül akarja a papírkészítő dézsába,
kiemeli a mintát és rázogatja, hogy a rostok egybeálljanak.
Clare, amikor olvas, haja a szék támlája mögött,
Clare, amikor krémet masszíroz érdes kezébe lefekvés előtt.
Clare halk hangja a fülemben.
Utálok ott lenni, ahol ő nincs, amikor ő nincs.
Mégis mindig elmegyek, és ő nem képes utánam jönni.'

'Eljön az idő,
amikor majd ujjongva
ünnepled érkező önmagad
saját ajtódnál, saját tükrödben,
s mindkettőtök egymásra mosolyog,

s azt mondja, ülj ide. Egyél.
Újra megszereted az idegent, aki magad voltál.
Adj bort. Adj kenyeret. Add vissza szívedet
önmagának, az idegennek, aki szeretett

egész életedben, akire fütyültél
egy másikért, aki kívülről ismer.
Vedd le polcodról a szerelmes leveleket,

a fényképeket, a csüggedt cédulákat,
hámozd ki önnön képed a tükörből.
Ülj le. Gyönyörködj életedben!'

 

„Clare, újra el akarom mondani neked, hogy szeretlek.
Szerelmünk volt a fonál a labirintusban,a háló a kötéltáncos alatt, az egyetlen valódi ebben az én különös életemben, amiben bízhattam. Ma este úgy érzem, hogy a szerelmemnek ebben a világban nagyobb a sűrűsége, mint jó magamnak: mintha itt maradhatna utánam is, és körülvehetne, megtarthatna, ölelhetne. Tudom, hogy egész életedben vártál rám, és sosem tudhattad, egy-egy várakozás mennyi ideig tart… Kérlek, Clare, miután meghaltam, ne várj többé, légy szabad. Rejts mélyen önmagadba, aztán lépj ki a világba és élj."
Szeresd a világot és benne önmagad…