Mélyen a  cigarettájába szippantott, kecsesen fogta, tudjátok, mint  a 60'-as évek Amerikájában. Egy nő ízlésesen szívja marlboro cigarettáját, és félig kacag. A rúzsa elkenődve, kicsit szétcsúszva- mimikája is ezt tükrözi-, ruhája illatán érződik az este minden pillanata. 2 vodkát húzott le, szigorúan tisztán. Első ránézésre, félsz, hogy nem éri meg a holnapot, de tudod, ő a tipikus túlélő típus. Dideregve szippant meg egyet, majd megszédülve, tovább kacag. Férjét sirathatta, vagy a munkája tette ezt vele?  Egy igazi tragikus nő, a holnap túlélője, a mindennapok hőse... Akaratlanul is érzed, kellenek szavai, a tudás, az irodalom, és a költészet bölcsességei! Kiakarod beszélni vele, mi  bántja, egyszerűen hívogat tekintete, érzed nem mindennapi, de félsz, korántsem egy társadalmi értékrend a tiétek,de vállalod a kockázatot és megszólítod. Nem is lehetne másképp! A filmek lefestenek egy képet az ilyen nőkről, és a hasonló találkozásokról, de átélni, kérem, lélektisztulás. Egy alkohol ittas szétcsúszott nővel beszélgetsz, de mégis többet kapsz, mint bármelyik másik embertársadtól a hétköznapokban. Azt hiszem az ember életében kevés emlékezetes találkozás sorolható. Ilyen az első szerelem, ami fájón távozik, gyermeked első léptei és mosolya, és életed nőjével való találkozás. Egy este, egy nő, egy óra, 10 év megnyugvás.