'Talán jobban jártunk, amikor kevesebbet gondolkodtunk és többet csókolóztunk. Az érettségivel éretlenné válunk az igaz szerelemre? A szívügyek terén a középiskola lenne a mérvadó?'

♥♥♥

'Ne agyalj egyfolytában azon, hogy mi vagy, vagy hogy ki tetszik, vagy hogy jó-e neked, hanem legyél csak boldog!'

'Szeretem a zenédet, hagyom, hogy megedd az utolsó szelet tortát, egy nagy rádiót tartok a fejem fölé az ablakod alatt, annyira szeretlek, hogy már gyűlöllek módon...'

'Megesik, hogy a vasárnapi Timest olvasom,
a kezemben kávé.

Gomez meggyújtja a cigarettámat,
felkel, matat a szekrényében.'

♥

'Eléggé ironikus ez az egész.
Minden, amit szeretek, az otthon örömei közé tartozik:
a karosszék nyugalma, az otthonülő életmód egyszerű izgalmai.
Csupa szerény örömre vágyom. Egy krimi este az ágyban,
Clare hosszú, vörösarany hajának illata, amikor még vizes mosás után,
egy levelezőlap egy vakációzó baráttól,
a kávéban feloldódó tejszín, a bőr lágysága, Clare keble alatt,
a kipakolásra váró fűszeres zacskók szimmetriája a konyhai pulton.
Szeretek bóklászni a polcok között a könyvtárban,
miután a vendégek hazamentek, megérinteni a kötetek gerincét.
Az ezek utáni vágy hasít belém, amikor elszakít tőlük az Idő szeszélye. És Clare, mindig Clare. Clare reggel, álmosan, gyűrött arccal.
Clare, amint belemerül akarja a papírkészítő dézsába,
kiemeli a mintát és rázogatja, hogy a rostok egybeálljanak.
Clare, amikor olvas, haja a szék támlája mögött,
Clare, amikor krémet masszíroz érdes kezébe lefekvés előtt.
Clare halk hangja a fülemben.
Utálok ott lenni, ahol ő nincs, amikor ő nincs.
Mégis mindig elmegyek, és ő nem képes utánam jönni.'

'Eljön az idő,
amikor majd ujjongva
ünnepled érkező önmagad
saját ajtódnál, saját tükrödben,
s mindkettőtök egymásra mosolyog,

s azt mondja, ülj ide. Egyél.
Újra megszereted az idegent, aki magad voltál.
Adj bort. Adj kenyeret. Add vissza szívedet
önmagának, az idegennek, aki szeretett

egész életedben, akire fütyültél
egy másikért, aki kívülről ismer.
Vedd le polcodról a szerelmes leveleket,

a fényképeket, a csüggedt cédulákat,
hámozd ki önnön képed a tükörből.
Ülj le. Gyönyörködj életedben!'

 

„Clare, újra el akarom mondani neked, hogy szeretlek.
Szerelmünk volt a fonál a labirintusban,a háló a kötéltáncos alatt, az egyetlen valódi ebben az én különös életemben, amiben bízhattam. Ma este úgy érzem, hogy a szerelmemnek ebben a világban nagyobb a sűrűsége, mint jó magamnak: mintha itt maradhatna utánam is, és körülvehetne, megtarthatna, ölelhetne. Tudom, hogy egész életedben vártál rám, és sosem tudhattad, egy-egy várakozás mennyi ideig tart… Kérlek, Clare, miután meghaltam, ne várj többé, légy szabad. Rejts mélyen önmagadba, aztán lépj ki a világba és élj."
Szeresd a világot és benne önmagad…

SZERETLEK- MONDTAD.   KÖSZÖNÖM-FELELTEM.

A bunkóságom határtalan, úgy érzem. De mit tehet az ember ha valaki mást szeret? Elfelejti, és kész passz? Az érzelmek sokkal többet érdemelnek! Nem vághatjuk ki őket úgy a kukába mint a romlott sütit. Időről időre visszatérnek, és riogatnak mint a legpocsékabb horrorok. Arculcsapásként  ér minket az érzés, és olyankor nem lesz ott senki hogy visszahúzzon a félelemből. Rettegj !

.

Imádom az életemet. Ha most lenne vége mindennek, és holnap összeomlana a világ, a legjobb pillanatokat idézném fel...a legőrültebb mondataimat, az ízeket, anyukám arcát, a pasim illatát, a barátnőim nevetését, és a legjobb barátaim ölelését, a csokis Axe illatát, a pizzát amit nagykabátban ettünk,  a citromos sört a homokosparton, a váratlan csókot júliusban, a matek közbeni könnyeket, az utolsó buszi  italmámoros pillanatokat, na meg a hotdogot! Az órák előtti izgulást, a szüneti táncot és colázásokat, a perverz vicceket, az Árkádozást. Amikor puffokról bámultuk a garage store-os srácot, a gyerekkori táborozásokat, a filmezéseket az ágyban  cba-s sütivel. Az órákig tartó facebookozást mikor anyukám óvó tekintetét veti felém,hogy aludjak is... a karácsonyi gyertyás vacsikat, nagymamám kutyájának pusziját, és a cicámat! A csoki imádatot, és a szilveszteri erkélyen alvást Zitával mínusz 10 fokban. Szóval csak a jó dolgokra emlékeznék... és büszke lennék! Talán!(?)