'ha egyszer az éjszaka megkísért
elvisz mindent a semmiért
amikor véget ért
újra magányos leszek de szomorú nem

ha egyszer az éjszaka megkísért
elvisz mindent a semmiért
akkor se bánom mert
a világ egy percre a szívembe fért'

'Nincsen más régen, csak te vagy
éjjel holdról tépsz gombokat
így egymás mellett minden rész egész

Voltam már használt, rossz tükör
ami mindent folyton felnagyít
rémképek néznek rám, ha nem vagy itt

Úgy szívom lényedet be én
mint légben szálló oxigént
egy Marsról visszatérő űrhajós'