'Eléggé ironikus ez az egész.
Minden, amit szeretek, az otthon örömei közé tartozik:
a karosszék nyugalma, az otthonülő életmód egyszerű izgalmai.
Csupa szerény örömre vágyom. Egy krimi este az ágyban,
Clare hosszú, vörösarany hajának illata, amikor még vizes mosás után,
egy levelezőlap egy vakációzó baráttól,
a kávéban feloldódó tejszín, a bőr lágysága, Clare keble alatt,
a kipakolásra váró fűszeres zacskók szimmetriája a konyhai pulton.
Szeretek bóklászni a polcok között a könyvtárban,
miután a vendégek hazamentek, megérinteni a kötetek gerincét.
Az ezek utáni vágy hasít belém, amikor elszakít tőlük az Idő szeszélye. És Clare, mindig Clare. Clare reggel, álmosan, gyűrött arccal.
Clare, amint belemerül akarja a papírkészítő dézsába,
kiemeli a mintát és rázogatja, hogy a rostok egybeálljanak.
Clare, amikor olvas, haja a szék támlája mögött,
Clare, amikor krémet masszíroz érdes kezébe lefekvés előtt.
Clare halk hangja a fülemben.
Utálok ott lenni, ahol ő nincs, amikor ő nincs.
Mégis mindig elmegyek, és ő nem képes utánam jönni.'