A narancs keserű illatát érzem ujjamon, testem fedetlen, a kádban mostam ki magamból az egész nap emlékét. Lábaim az asztalon és a tévé kékje virít arcomba. Szemem sarkán még ott a rosszul lemosott  smink, nyakamon barátom csók nyoma, és  a  háttérből Kispál egyik régi slágere szól. Szokásos  pénteki lazulás mikor átrendezem magamban  a héten összekuszált romhalmazt. Szépen sorjában végig szemlélem, válaszokat kutatok a miértekre, a klasszikus sémákra, és újra agyalom tetteim kínos eredményét. A szívem dühöngően szid, de az agyam lekoccol és a furcsa kettősség ismét hatalmába kerít. Mégis régen voltam ilyen boldog... Tudod, enyámavilágárzes, vajon meddig tart ?