Amikor úgy érzed minden összedőlni látszik, és már rég nem számít semmi, hidd el, mindig van aki az élete utolsó cigarettáját is veled szívná el!  Titokban valaki mindent megtenne érted, csak lusta a felvállaláshoz...
<3

Egy idő után rádöbbennünk akárhogyan is menekülünk az érzéseink elől, mindig gyorsabban utol érnek bennünket. Sokkal jobban fáj, mikor senki nincs kinek főzhetnél, és elsóznád az ételt mert szerelmes vagy...és csak felkacagnátok...  a magány néma gyilkos, és a legérzékenyebb pillanataikban támad ránk, ilyenkor nincs mit tenni, vállalni kell a szerelem kockázatát!

♥

Imádtam Velencét, Sirmionet, és Veronát. Na meg az illatokat, a rengeteg virágot, és a spagettit a kiülős teraszon, az olasz éjszakát, a forróságot, és a virtust,a turistákat, és hogy minden annyira egyszerűen jó!!! köszönöm Itália a rengeteg örök emléket!!!

Mikor megkérdezik:"ki Ő neked?"
nem tudsz rá válaszolni, mert annyira összetett...tevagyŐésŐte. Övé a szíved, a reggeli kávéd, és minden pillanatod.Tiéd a parfümének illata, a félmosoly, és a puszi mikor éjjel feléd hajol.
Aztán mikor kimondjátok egymásnak hogy -"gyűlöllek, menj a  fenébe!"- minden olyan üres lesz, és kérdőjellé változik az élet.

"Megbocsátottam a megbocsáthatatlant. Megpróbáltam pótolni a nélkülözhetetlen embereket és elfelejteni az elfeledhetetlent. Sokszor cselekedtem indulatból. Okoztam csalódást és csalódtam olyanokban ,akiktől sosem vártam volna. Öleltem , hogy védelmet nyújtsak...és nevettem mikor már nem bírtam tovább. Szereztem örök barátokat.Szerettem és szerettek-de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is , hogy szerettek, de nem tudtam visszaszeretni. Ujjongtam a boldogságtól, habzsoltam a szeretetet és esküdtem örök hűséget,de volt hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak. Sírtam zenehallgatás vagy fényképalbum lapozgatása közben és felhívtam valakit, csak azért , hogy halljam a hangját. Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek. Sokszor éreztem, meghalok a vágytól és féltem , hogy elvesztek valakit aki nagyon fontos számomra (a végén mégis elment)De túléltem.És még most is élek! Az életet nem csak túlélem ... és Neked sem ajánlom, hogy ezt tedd! Élj! A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni és merészen győzni .
Mert a világ a bátraké és az élet túl sokat ér ahhoz,hogy jelentéktelenné váljon!"

hiányzik az aki akkor voltam mikor azt mondtad mindenjó irányba megy, aztán mégis elb@sztuk az egész TemegÉnMi dolgot. neharagudj rám.

ps:I love you.

"Amyről álmodott..Sokat aludt,és sokat álmodott ezekben a napokban Amyről, s az se lepte meg nagyon,ha a saját rekedt kiáltozására riadt fel időnként.. Majd elmúlik, gondolta." ♥

Sosem hittem hogy létezik a nagy Ő.  Mikor bárki erről beszélt magamban csak kinevettem. De azt hiszem ha egyszer találkozok vele, felfogom ismerni. Mindegy hogy 18 éves leszek-e vagy 52...csodálatos felismerés lesz.

Ha könyv volnál százszor újra lapoznám...

csak bírjalak szívvel haversrác;  <3