2015. augusztus 5., szerda


Sokáig kérleltelek, néztem rád azzal a bárgyú mosolyommal, és szénfekete elmosódott cicakontúros szemeimmel. Mikor végre beadtad  a derekad, határozottan követeltem, hogy bújj belem teljes valóddal, hogy aztán a valódiságod bennem keljen újra. Nyújtson teljesen mást mind az eddig megszokottak. Szóval így szóltam: kérlek, ne félj. Ne érezd úgy, hogy előre mentegetőznöd kell, amiatt amit még a kormány sem tett tönkre. Mára minden el van baszva –mondják a pesszimisták, és aztán mi vagyunk a naivak, akik még hisznek a pozitív világképben. Pedig ez lassan tényleg vak önkívület, és teljesen a bolond strucc esete, de azért még hiszünk. és ez a fontos. Na, ha már így szóba elegyedtünk, és elkezdtél belém mászni, vagyis a gondolataimba, kérlek, tárd, fel mit látsz. Tudom, tudod az elmúlt hónapok megrontottak kívül is belül is, de azért kérlek mond, hogy még jó vagyok, és nem hiába bosszantottam anyámat 19 éven át. Ugye maradt még valami abból a pár kósza sorból, amikor az embernek az agyát mossák, hogy végre térjen észhez, és ami gyakran tényleg csak felesleges eszmecsere? Légy szíves világosíts fel. Milyen a tapintásom? Elég friss hús vagyok, szóval úgy képzelem puha vagyok, mint a bársony. Na, jó ne túlozzunk, megelégszem azzal is, ha azt mondod jó bennem. Vagyis nem olyan rossz. Én úgy képzelem félig romlott vagyok, persze ez még nem visszafordíthatatlan állapot. Válaszolj! Ugye jó az illatom? Ha belém feküdnél és berendezkednél, magadnak megfelelően szépen eléldegélhetnél bennem. Összkomfortos tiszta belső, talán igazibb, mint a külső. Vagyis a mai világ. Ígérem, biztonságosabb leszek, mint a 20. században nagymamám élete. Szóval én ritkán háborúzóm. Magammal is a világgal is, de mikor igen akkor nagyon rossz vagyok. De ha már itt tartunk, beszélj nekem arról, igaz az, amit magamról gondolok? Habár kiváltságos a helyzeted és ebből adódóan megkérdőjelezhető úgy, mint e tiszta belső, remélem, őszinte leszel, mikor kibújsz belőlem. Egyáltalán akarsz távozni, vagy te is bent ragadsz, mint az elmúlt 19 évem. Velem élsz majd te is tovább, kölcsönös megfelelésben, és izgatott szimbiózisban. Ne nézz bolondnak, csak szeretném tudni jól vagy-e, legyél szolgálatomra, ha kellesz, te légy nekem az Igazi Isten. Amolyan személyes. Habár ateista a fél világ, én veled együtt térek meg. A te Istened pedig én leszek. Térek a jobb útra, veled együtt, még akkor is, ha életem végén a félből teljes romlássá változom. Zárnom kell vallatásod, ha már egyoldalú a dolgunk, azaz mi, vagyis én. Várjunk, csak talán teljesen egyedül vagyok? Na, nem az nem lehet. Érezlek. Súgj válaszokat, és adj hitet, ha már naivnak könyvel el a világ másik fele.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése