Jártál már nyáron Egerben valahol a belvárosban? Valamikor biztos. Olyankor amikor tűz a nap, bőrkarkötődről leszakad a gyöngy, és szabadtérire sietsz. A szünetben ott ülsz az egri vár egyik díszkövén, Cappy icefurtot iszol, és a barátodat csikized. Nagy bőszen kibeszéled neki, hogy a színésznő milyen tehetséges,és hogy melyik dalsor zúg még mindig a füledben. Megvacsoráztok. Ő sültet eszik, te salátát, és koccintotok a fiatalságotokra. A tekintetében is érzed, nem is lehetne másképp az a töredéke a pillanatnak. -' Oh örökké vele'!-. A kék színű bogárral Eger mellékutcáin haza robogtok. A térképet böngészve mutogatsz, majd útbaigazítást kértek  az este  ház előtt ülő egri öreg néniktől.  Éjfélig a tornácon ültök, a muskátlik között boroztok. Lábak az asztalon, és újra töltesz a borból. Ő már nem kér -mértéktartás az erénye- de érzed hogy tökmindegy is- imádod Egert a szerelmeddel.