"Ha volna egy olyan műszer, ami a szavak súlyát pontosan megmérné, biztos vagyok benne, hogy azoknak a szavaknak lenne a legnagyobb súlyuk, amiket meggondolatlanul mondunk ki. Ami csak úgy kicsúszik. Nem gondolom, hogy ezek a szavak teljesen alaptalanok, sőt egyenesen biztos vagyok benne, hogy ahonnan ezek jönnek, ott bővelkednek ezen szavak szinonimái is. Ezek a "csak úgy véletlenül" kiejtett szavak olyannyira árulkodóak, hogy semmi értelme nincsen javítgatni, szépíteni őket. A váratlanság erejével együtt fúrják bele magukat az ember agyába, rosszabb esetben szívébe. Ezeken már nem segít a megbánás, a sűrű bocsánatkérés és a lelkiismeret furdalás sem - már ha van. Én nem haragszom az ilyesmire, mert tudom, hogy valamiféle őszinteség van bennük. Az a fajta őszinteség, amit veszettül nehéz kimondani. Nekem csak egy bajom van ezekkel a szavakkal...az, hogy miért kezdetű kérdések sorát vonják maguk után. A miért kezdetű kérdésekre pedig sosincs válasz."