Kutatok a világban szebb napokért. Mindent megtennék, hogy érezze a többi ember, hogy szeretve vannak- nem csak kicsit, nagyon. Van hogy rengeteg emberrel ülünk egy szobában, utazunk egy villamoson vagy tolongunk a jegyekért a kedvenc koncertünkre. Állandóan körül vesz minket mindig mindenki, mégis úgy érezzük hogy egyedül vagyunk. Nem ismerünk fel ismerős hangokat, nem mondja úgy senki ki  a nevünket hogy abban a szívünk is beleborzong. Elszomorodva kullogunk haza fekete-fehéren látva a világot, kisóhajtozva a lelkünket. Pedig olyan könnyű lenne mindent kiszínezni, elég lenne egy mosoly, egy ölelés, vagy egy kedves tett.