Mellém dőlve örök társként, mint mindenki más eltűnik,ha olyan kedvemben kapnak el épp. A reggeli kávénál, a déli újságnál. Ott ahol senki nem lát, ott ahol önmagam vagyok. Mikor letörlöm gyermeki könnyem, vagy épp döntést hozok felnőttként, minden értelemben. "Mesterkélt!"- hangoztatják sokan . Pedig, ő az egyik legérzelmesebb társ. Komolyan, mondom nektek,barátommá fogadom. -'Hullámvölgy'- mint ismerős fogalom. Rám talán ez a legjellemzőbb. Mert ettől érzem, hogy folyamatos érzelem van az életemben, és folyton jelen is lesz. Kissé, művészibb megvilágításban, már már lételem. Barátságokkal, átnevetett cserkész táborozásokkal, vagy Tisza parti fényben fekvéssel, nevetéssel tompítom.  Úgy ám! De itt vagy nekem te, mint egyetlen ellenszer. A képzelet és a barátaim.