2013. január 11., péntek
A narancs keserű illatát érzem ujjamon, testem fedetlen, a kádban mostam ki magamból az egész nap emlékét. Lábaim az asztalon és a tévé kékje virít arcomba. Szemem sarkán még ott a rosszul lemosott smink, nyakamon barátom csók nyoma, és a háttérből Kispál egyik régi slágere szól. Szokásos pénteki lazulás mikor átrendezem magamban a héten összekuszált romhalmazt. Szépen sorjában végig szemlélem, válaszokat kutatok a miértekre, a klasszikus sémákra, és újra agyalom tetteim kínos eredményét. A szívem dühöngően szid, de az agyam lekoccol és a furcsa kettősség ismét hatalmába kerít. Mégis régen voltam ilyen boldog... Tudod, enyámavilágárzes, vajon meddig tart ?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése