"Megbocsátottam a megbocsáthatatlant. Megpróbáltam pótolni a nélkülözhetetlen embereket és elfelejteni az elfeledhetetlent. Sokszor cselekedtem indulatból. Okoztam csalódást és csalódtam olyanokban ,akiktől sosem vártam volna. Öleltem , hogy védelmet nyújtsak...és nevettem mikor már nem bírtam tovább. Szereztem örök barátokat.Szerettem és szerettek-de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is , hogy szerettek, de nem tudtam visszaszeretni. Ujjongtam a boldogságtól, habzsoltam a szeretetet és esküdtem örök hűséget,de volt hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak. Sírtam zenehallgatás vagy fényképalbum lapozgatása közben és felhívtam valakit, csak azért , hogy halljam a hangját. Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek. Sokszor éreztem, meghalok a vágytól és féltem , hogy elvesztek valakit aki nagyon fontos számomra (a végén mégis elment)De túléltem.És még most is élek! Az életet nem csak túlélem ... és Neked sem ajánlom, hogy ezt tedd! Élj! A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni és merészen győzni .
Mert a világ a bátraké és az élet túl sokat ér ahhoz,hogy jelentéktelenné váljon!"