Egyszerű könnyedséggel mosolyogtam rá, nem kellett azon gondolkoznom mit reagáljak arra amiről már fél órája beszél...Bólogattam, és kísértetiesen bámultam az arcát. Ő néha rám nézett, azonnal lesütöttem a fejem, és úgy tettem mintha az asztalon szétszóródott cukor darabkákkal babrálnék. Mosolygott. egyoldalú hallgatás volt, de csodálatos! Nem volt sértő mert Ő is elhallgatta mikor én beszéltem, a főnököm viszonyáról, a banki hitelemről, és a leakciózott ruhákról.Tudtam, hogy nem érdekes, de feltöltött hogy Ő hallgatta. Ha nem beszélgettünk,akkor órákat csókolóztunk át. Szerelmesek voltunk. Nem magunk szavaiba, hanem egymásba. Különleges szerelem volt, azóta se tapasztaltam hasonlót.Minket a hallgatás kötött össze, és több volt ez pár átbeszélt órás randinál. A szívünket beszéltük ki egymásnak.
Quelqu'un m'a dit
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése